fbpx
#metime

Ráférne egy alapos megújulás a munka fogalmára

Hetek óta foglalkoztat a gondolat – és egy kerekasztal-beszélgetésnek köszönhetően rájöttem, hogy nem csupán engem – hogy vajon miért néznek ferdén arra, aki szereti a munkáját. Miért szeretik azt mondani ilyenkor, hogy „akkor valójában Te nem is dolgozol”.

A kedvencem, az „oké, hogy ezt csinálod, de mi a munkád?” kezdetű kérdéssor, és kifejtős monológ. Megdöbbentő, hogy amíg klasszikus, nine-to-five munkahelyem volt és egy számítógép mögött ültem, soha, senki nem tette fel ezt a kérdést.

Mit tekintünk munkának?

Amivel pénzt keresünk? Az a tevékenység, ami a betevőnket termeli, elfoglalja az időnk nagy részét. Mégis hagyjuk, hogy uraljon minket? Fontosabb, hogy hangzatos legyen, mint kellemes?

Valamiért sokkal elfogadottabb az, ha valakinek jól hangzó/menő munkája van, amit nem szeret, és még panaszkodik is rá, mint az, hogy valaki nem menedzser/vezető/jobbkéz/főnök, de örömmel végzi azt.

Közbeszól az egó. Egymásra licitálunk fontosságban, vagányságban, egzisztenciában, s közben elfeledkezünk arról, hogy hol rejlik a valódi boldogság és elégedettség.

munka

Hiszem és vallom azt, hogy mindenkinek jár az a pozíció és munkakör, amit mosolyogva végez; ahol nem azért várja a pénteket, hogy legyen már vége; ahol nem a panaszkodásról szólnak a mindennapok; ahol élmény a jelenlét.

Hiszem és vallom, hogy ha tudod, ki vagy és mit szeretnél, és ezt fel is vállalod, ki mersz mellette állni, akkor ez a lehetőség megtalál. Egyre többen módosítanak pályát, változtatnak 180 fokot a karrierjükön. Számtalan könyvet olvastam a témában, előadásokra járok, videókat nézek, és kivétel nélkül, mindenki arról számolt be, hogy a sikerhez és a munka világában tapasztalt egységélményhez és flow-állapothoz az önismereten keresztül vezet út.

Bátorság. Ez a titok nyitja.

Bátorság kell szembenézni önmagunkkal és őszintén válaszolni. Vállalni álmainkat, még ha a társadalmi elvárások szerint nem is annyira „menők”, vagy nem is számítanak munkának.

Divat lett panaszkodni és licitálni egymás problémáira. Divat lett azonosulni a viselt ruhánk márkájával, az autónk méretével, az instafilterekkel. Divat lett a motiváció meg a #selflove. Az önazonosság azonban nem lehet trend kérdése. A trendek változnak. Az pedig, ha valaki hű önmagához, tisztelettel és alázattal, boldogan végezve a dolgát… állandó érték.

Sokan vagyunk, egyre többen.

Hiszek abban, hogy lassan, de biztosan változik annyit a társadalom és a munka megítélése, hogy senki nem fog ferde szemmel nézni azokra, akik a hivatalosan elfogadott, jól hangzó munkahelyről felállva alapítanak például farmot vidéken, hoznak létre civil szervezetet, vagy az őszinte segítést, a jó cél szolgálatát vállalják egy materialista, olykor kizsákmányolóan haszonleső világban.

#sajátélmény

Diplomát, jól kereső, elfogadott munkát hagytam hátra azért, hogy segítő szakmát végezhessek. Biztosból váltottam bizonytalanra csak azért, hogy a szívemet kövessem, és az ösztöneimre hallgassak. Jól hangzott, amit csináltam, lehetett vele vagánykodni? Persze. A felszínen ragyogott, de a mélyben görcsben állt.

Aztán felhagytam azzal, hogy a külvilágot hibáztassam, és magamat tettem felelőssé. Elkezdtem kigyógyulni az egó fojtogató szorításából. És rá kellett jönnöm, hogy ha az ember megismeri a valódi értékeket, akkor rájön, mennyire túlcifrázott korábban mindent. Az elégedettséghez és a boldogsághoz nagyon kevés is elég. Megváltozik a világnézet, a környezet sebessége, az érzékszerveink másra élesednek. Illúzióból valóság lesz. Ragyogó és békés, ahol a belső hang nem zokog görcsösen, hanem halkan súgja: minden rendben van.

flow

Keresd meg az áramlatod, tapasztald meg a flow-élményt, és ne érd be kevesebbel azért, mert mások azt várják el, vagy, mert úgy illik. Csak Te tudhatod igazán, hogy mi a jó Neked. Ragadd meg, vállald fel és csináld. Bármi is legyen az, elég csak a következő lépésre fókuszálnod, mert ha valami nagyszerű érzés, akkor arra kell menni, ez az igazi útmutatás! Ha nem ezt teszed, meggátolod a saját fejlődésed.

Jobb, ha teljes erőbedobással, őszinte lelkesedéssel követsz el hibát, mintha reszketve kerülgeted azt. Te vagy a felelős az életedért, ismerd meg, hogy mi a jó Neked, válassz és vállald a felelősséget. Őrülten hangzik? Azt mondod, hogy ez nem eléggé megfontolt? Kedvenc könyvem Szókratésze azt mondja, hogy „a megfontoltság nem más, mint a középszerűség, a félelem és a leplezett zavarodottság. Az a félszeg kompromisszum, ami senkit nem tesz boldoggá. A megfontoltság azoknak való, akik félnek állást foglalni, akik félnek nevetni vagy sírni, akik félnek élni és meghalni.”

Őszinte pillanatokat, békés mosolyokat, élvezettel és szeretettel végzett munkát kívánok Neked!

Szeretettel,

Ildi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük