fbpx
#metime

Hogyan kezdtem neki az önismereti munkának?

Sokat regéltem már arról, hogy miért kell önismerettel foglalkozni, hogyan teszi átláthatóbbá és működtethetőbbé a hétköznapjainkat, ha tisztában vagyunk a saját dolgainkkal. Jogosan merül föl a kérdés, hogyan kezdjünk neki. Nincs általános tuti tipp, ami mindenkinek beválik, csak a saját tapasztalataimról tudok mesélni: minden egy fájdalmas szakítással és egy miérttel kezdődött.

Az egyik miért után pedig következett a második, és a harmadik, és arra lettem figyelmes, hogy a kíváncsiságom tart egyben két pánikroham között. Törött voltam és sebesült. Már azelőtt, hogy összejöttünk, szóval bármit tett vagy éppen nem tett, nekem mindegy volt – utólag hiszem és vallom, hogy azért fájt annyira, hogy a fájdalom által messzebbre juthassak.

Azt kérdeztem magamtól, mi a baj velem? Miért nem vagyok elég jó annak, akit szeretek?

Miért nem úgy szeret, ahogy az nekem jó? Nem tudtam válaszolni. Ültem az ágy szélén, néztem magam elé, és vártam a csodát.

És megtörtént. Bár akkor csak azt érzékeltem, hogy újabb és újabb kérdések jönnek, amelyekre már tudok válaszolni kellő gondolkodás után.

hogyan kezdtem neki az önismereti munkának
Fotó: Unsplash

Hogyan szeretném, hogy szeressenek? (Ekkor fedeztem fel, hogy léteznek szeretetnyelvek – ezekről is fogok még később mesélni). Mit szeretek én magamban? Akkoriban leginkább semmit. Az egómat külső ingerekkel próbáltam jóllakatni, hogy egyáltalán a tükörbe bírjak nézni. De ha én nem tudtam magam szeretni, akkor mástól hogyan várhattam el?

Haragudtam magamra. Szentül meg voltam róla győződve, hogy amennyiben ezeket a kérdéseket korábban teszem föl magamnak, okosabban és tudatosabban állhattam volna az akkori kapcsolatomhoz és meg tudtam volna menteni.

Az egyre több kérdéssel egyre több válasz érkezett. Majd rájöttem, hogy vannak dolgok, amiket nem kell megmenteni. Vannak helyzetek, kapcsolatok, amelyeknek pont az a lényegük, hogy nem szabad működniük. Mert ha működnének, beleragadnánk, és nem tudnánk haladni, fejlődni.

Egyre ritkábban jelentkeztek a pánikrohamok, majd végül teljesen megszűntek. Három éve nem volt egy sem. Pedig csak feltettem egy kérdést. És őszintén kíváncsi voltam a válaszra, még ha irgalmatlanul fájt is.

Nincs titok. Nincs recept arra, hogyan kezdjünk neki az önfejlesztésnek, vagy hogyan ismerjük meg önmagunkat.
hogyan kezdtem neki az önismereti munkának

Egyszerűen kérdezz. Ragadj meg egy helyzetet, és tekints rá kívülállóként. Kérdezd meg magadtól, hogy egy adott pillanatban vajon miért reagáltál úgy és nem másképp. Ha valami fáj, kérdezd meg, hogy miért. Ha valami örömet okoz, azt is.

A jéghegy csúcsán van a „Ki vagyok én?”. Itt is kezdheted, elmeditálhatsz rajta órákat, napokat, de minek? Megsúgom, nem fogsz rá választ kapni. Nézz konkrét helyzeteket, például ezeket:

  • Nézz a tükörbe. Mondj három dolgot, amit szeretsz magadon és hármat, amit nem. Miért tetszik valami és miért nem?
  • Mi a top 3 úticélod, ami a bakancslistádon szerepel? Miért pont oda szeretnél elmenni?
  • Melyik a kedvenc filmes karaktered? Miért?
  • Mi a legjobb barátod legvonzóbb tulajdonsága számodra? Miért?
Végtelen mennyiségű kérdés van. És minden válasz közelebb visz önmagadhoz.

Van egy nagyon érdekes teszt, amelyet bár idegenek közötti kapcsolatépítésnél végeztek, gyönyörűen végigvihető saját magunkkal is.

36 kérdés, amelyeket, ha felteszel egy idegennek, a kérdéssor végére úgy fogod érezni, ismered. Te hány kérdésre tudod kapásból a választ? Hősiesen megvallom, nekem a legtöbbön gondolkozni kellett, de élveztem. Egy próbát Neked is megér. Vagy fogjatok neki ketten, többen, ismerd meg a barátaid, párod egy másik oldalát.

És még egy hasznos link: Myers-Briggs személyiségteszt. Arra kérdez rá, miképp viselkedünk konkrét élethelyzetekben. Nagyon tanulságos, érdemes megcsinálni, meglepően pontos eredményt tud mutatni, ami kiindulási alapnak nagyon jó az önismereti munkához. A lényeg, hogy ne vedd készpénznek, ne hagyd magad bekategorizálni! Ne takarózz a személyiségtípusoddal, ha valamit gyengeségnek ítélsz meg, dolgozz a változáson!

Szeretettel,

Ildi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük