fbpx
Helyek

Egy hétvége a Krisna-völgyben

2019 első negyedévében annyi minden történt, amennyi az átlagembernek évekre jut. Visszanézve egyszerre tűnik ijesztőnek és érthetetlennek, hogy hogyan voltam képes ép ésszel és épkézláb, idegösszeomlás nélkül végigcsinálni mindezt. De végiggondolva mégis egyszerű, és csak a magam dolgát nehezítettem a „majd én megoldom!”-hozzáállásommal ahelyett, hogy kezembe véve a vezérfonalat, hagytam volna magam vezetni a Feljebbvaló által. Már csöndesebb körülöttem minden, ideje volt hát nekem is elcsöndesednem. Ezért utaztam húsvétra a Krisna-völgybe.

Sok minden történt 2019-ben, pedig még csak áprilist írunk.

Rengeteg cipelt terhet tettem le, és vettem fel helyettük olyan fonalakat, amelyek remélhetőleg az álmaim megvalósítása felé vezetnek. Szakmát váltottam, alkalmazottból lettem vállalkozó, voltam közben munkanélküli, aggódtam a megélhetésem és a jövőm miatt; kattogtam azon, hogyan lehetek egyedülállóként is szerelmes. Amit fel lehetett forgatni az életemben, azt felforgattam. Elindítottam a blogot, hogy megoszthassam a tapasztalataimat, megmutathassam, hogy a nem fenékig tejfel helyzetekben is lehet pozitívnak, kitartónak, tudatosnak és önazonosnak lenni.

Megtanultam nemet mondani – gondolatokra, szavakra, cselekedetekre, kérésekre, de főleg olyan embereknek, akiknél nem éreztem azt a tiszteletet és figyelmet, amit én alapvetőnek tartok minden emberi kapcsolatomban. Megterhelő volt mindez, főleg, hogy azt érzem, most egy ciklus vége felé járok, könnyedebb és pihentetőbb idők jönnek. Természetre vágytam, csöndre, nyugalomra, és olyan emberekre, akik tiszteletben tartják a csöndemet, és megoszthatom velük legmélyebb gondolataimat az élet értelméről és a világ működéséről.

krisna-völgy
Saját fotó
Nagyon vártam már ezt a hétvégét.

Szervezett programon vettem részt (Kolostorok Titka hétvége), de megvolt a kellő szabadságom. Meditáltam, jógáztam, sétáltam a fűben mezítláb, gyönyörködtem a csillagokban és a teliholdban, hihetetlenül finomakat ettem, és olyan mély, bensőséges szertartásokon és beszélgetéseken lehettem jelen, amikért csak hálás tudok lenni.

Tudom, hogy sok tekintetben előítélet övezi a Krisna-tudatúakat. Sokszor talán a félelem munkálkodik az emberekben, mert nem tudják kik ők, miben hisznek, hogyan élnek, azt mondják „csak egy szekta”. Nem az, sőt.

Tanítani lehetne és kellene azt a tiszteletet, odaadó figyelmet és türelmes kedvességet, elfogadást, amit a hétvége alatt tapasztaltam. Nem térítettek – arra voltak kíváncsiak, hogy ki vagyok én, mi szél hozott és hogyan tehetnék jobbá az életemet, hogyan lehetnék elégedettebb a mindennapjaimban. Beszélgettünk életről, halálról és újjászületésről; kapcsolatokról, tiszteletről és elfogadásról; erőszakmentességről és egészségről. Nem kérdezték, hogy miért, ha egy párnával a hónom alatt kivonultam a domboldalra, majd másfél órán keresztül mozdulatlanul ültem, behunyt szemmel. Nem kérdezték meg, hogy mi a baj, mert tudták, hogy nincs baj, csak egyedül akartam lenni a gondolataimmal – egy idő után pedig a gondolataim hiányával, mert sikerült teljesen elcsendesíteni az elmém zajait.

Beengedtek a hajnali szertartásaikra. Láthattam az üvegtetőn keresztül, hogy milyen az, amikor a reggeli imák és meditációk alatt a sötétből napsütés lesz. Hálás vagyok, hogy láthattam és hallhattam hajnalban, a sötét folyosókon imaláncot pörgető szerzeteseket. Hálás vagyok a bográcsban főtt, közösen készített paprikás krumpliért, amihez a tűz körüli, csillagfényes beszélgetés volt a desszert.

krisna-völgy
Saját fotó
Megnyugodtam. Helyre raktam, amit helyre kellett, és elengedtem, amit el kellett.

Megújulva és felfrissülve jöttem haza, és hirtelen idegennek éreztem magam újra a város zajai között. Új lendületet nyertem ahhoz, hogy úgy folytassam az életem, ahogy a szívem és az ösztöneim diktálják: tisztán, őszintén, szeretettel, tisztelettel és alázattal.

Bár nem olvassák, de ezúton is köszönöm minden prabhunak és matajinak a mosolyokat, kedvességet és értékes gondolatokat, amiket megosztottak velem. Találkozunk még, ebben biztos vagyok. Hare Krisna!

Szeretettel,

Ildi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük