fbpx
Kineziológia

Mit jelent nekem a kineziológia?

Kicsivel több, mint egy éve kezdtem el kineziológushoz járni. Nem voltam jól, nagyon nem. Persze, ezt csak én tudtam meg a legközelebbi barátaim. Még a szüleimnek sem mertem elmondani, mert nem akartam, hogy aggódjanak.

Talán azzal tudom az egészet kifejezni, hogy fájtak a mindennapok. Fájt élnem. Nem találtam a helyem – rosszul éreztem magam, ha esett, rosszul éreztem magam, ha sütött a nap, folyamatosan menekültem valami elől. A saját személyiségem legmélyén lakó eltört, majd korcsosan összeforrt minták elől, amik megakadályoztak abban, hogy rendet rakjak magam körül.

Önismerettel akkor kezdtem foglalkozni, amikor öt éve megérkezett az első pánikrohamom. Megijedtem, azt hittem szívinfarktusom van, hiszen szorított a mellkasom, nem kaptam levegőt és hirtelen úgy sötétült el minden, hogy közben nem ájultam el. Meg akartam érteni, hogy miért történik ez velem. Elkezdtem ásni, amilyen mélyre csak képes voltam, és hamarosan ritkulni kezdtek a rohamok, majd végleg eltűntek az életemből. A családom és a barátaim szeretete, a saját elkötelezettségem és fegyelmezett harcom tartott talpon és vezetett ki a szorításból.

Sok mindent helyre tettem, még több működési mechanizmust értettem meg – de nem eleget.
mit jelent nekem a kineziológia
Fotó: Unsplash

Tudatosan elkezdtem építeni az érzelmi intelligenciámat, szerettem volna megérteni, hogyan működöm. Miért térnek vissza adott helyzetek az életembe, miért hasonlítanak egymásra annyira az egyes emberek körülöttem, és miért viselkedem másképp bizonyos helyzetekben. Ástam tovább, de falakba ütköztem. Olyan mélyen jártam már, hogy egyedül kevés voltam hozzá.

Felismertem, hogy egy olyan ajtót készülök kinyitni, amihez már segítségre lesz szükségem.

Nagyon féltem, reszkettem mi lesz az ajtó túloldalán, de túl akartam végre esni rajta. Ki akartam lapátolni a lelkem mélyén gőzölgő szeméthegyet, hogy ne szennyezzen tovább. Az én óceánomban nem lehet műanyag, sem olajfolt. A határaimat feszegettem, akárhányszor lapátolni kezdtem, de tudtam, hogy ez nem elég. Így kerültem el kineziológushoz.

Már az első alkalommal olyan mélységeket bolygattunk és téptünk fel, hogy kevés azt mondanom, hogy elfáradtam. Másnap konkrétan úgy éreztem magam, mintha hetek óta tartó lázas betegség után először próbálnék lábra állni (14 évesen voltam bárányhimlős, kb. ilyen érzés volt az is). Bőgtem és nem értettem, hogy nem vettem észre korábban, hogy baj van és az érzelmi függőség egyik kelepcéjéből esek a másikba.

mit jelent nekem a kineziológia
Fotó: Unsplash
Ezért az ismétlődő helyzetek. Ezért esek csöbörből vödörbe.

Mert a csempefal mintái össze-vissza vannak fölrakva. Csákánnyal estem neki a bontásnak, mert a kineziológia agresszív – mindennel szembesít. A párkapcsolatok területe után nem kíméltük a munka világát, de még a pénzhez való viszonyomat sem.

Olyan kérdésekre kellett válaszolnom, hogy miért jár a világomban kéz a kézben a jó megélhetés a becstelenséggel, a kapcsolat az önmegtagadással, a nőiesség a fizikai megmérettetésekkel. Miért nem merek kérni, miért nem merem kimondani, hogy szerintem mi jár nekem, és miért érzek bűntudatot amiatt, ha időt szakítok magamra.

Ijesztő volt? Nagyon is. Szarul éreztem magam? Hogyne. Kimondva minden nagyobb hülyeségnek tűnik, mint a fejemben hallva. Oldottunk. Sokat. 16 hét alatt 180 fokos fordulatot vett az életem és a gondolkodásom.

Mit jelent nekem a kineziológia ezek után?

Felszabadulást. Jólétet. Egészséget, tudatosságot, bizonyosságot, hogy értékes ember vagyok. A kineziológia mentett meg attól, hogy önmagam gyenge utánzata legyek.

Szeretettel,

Ildi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük