fbpx
#metime

Jó, ha tudsz rosszul lenni

Arról már elég sokat meséltem, hogy nem minden arany, ami fénylik, azaz nem szabad bedőlni a filterezett online világ tökéletességének. De vannak azok a pillanatok, amikor nem a követők és a kirakat, hanem a saját elvárásaink és a magunkról alkotott kép miatt nem engedjük meg saját magunknak, hogy otthon, a négy fal takarásában kicsit mélyponton legyünk.

Az emberi érzelemvilág nagyon kusza. Az ördöglakat és a gordiuszi csomó házasságából született valami is gyerekjáték ahhoz képest, ami egy érzékeny, elemző ember lelkében és gondolataiban lejátszódik (igen, az vagyok én). Az esetek többségében azt látjátok rajtam és azt olvassátok ki a soraimból, hogy mennyire békés vagyok, nyugodt, kiegyensúlyozott és erős meg pozitív. És nem is jártok messze az igazságtól, mert ez az alapjáratom. Mértani középérték a mély depresszió és világfájdalom, valamint a féktelenül és két kanállal falom fel az életet között.

Hogy tartom meg az esetek többségében a középutat? Hát úgy, hogy időnként mind a két oldalra kilengek.
Jó, ha tudsz rosszul lenni
Fotó: Unsplash

Könnyű lenne úgy bölcselkedni és legyinteni a rosszra, ha nem tudnám, mit jelent. És könnyű lenne visszafogott békességre buzdítani mindenkit, ha nem tudnám, mit jelent egy áttombolt éjszaka, és az erekben száguldó adrenalin. Könnyű lenne, de hiteltelen. Én meg szeretek hiteles lenni és szeretnék az is maradni. Még akkor is, ha időnként beleesek a szélsőségekbe és elképesztő érzelmi skálát járok be nagyon rövid idő alatt.

De megélem az érzelmeket. Mert úgy jól lenni könnyű, hogy elzárom magam minden tényezőtől, ami kibillenthet az egyensúlyomból. Azt szoktam mondani, hogy az alkoholistának sem az a megoldás, hogy eltiltja magát az alkoholtól, hanem az, hogy a józanságot választja. Könnyű, ha nem mozdul ki otthonról, nem jár társaságba, sehová nem megy, ahol alkohol lehet, nehogy kísértésbe essék. Könnyű, de tele van lemondásokkal és elfojtásokkal.

Én nem akarom elzárni magam. Ez pedig azzal jár, hogy a „nagyon jól vagyok” ellenpólusát sem tagadom meg magamtól.

Eleinte teljesen logikusnak gondoltam azt, hogy ha majd mantrázgatom a pozitív megerősítéseket és játszom a megtestesült egyensúlyt, akkor elmúlik a kétely, a rossz hangulat, az önostorozás és a hasonló szépségek. De nem attól lettem jobban, hogy pillangószárnyakat festettem a démonjaim hátára és elhittem róluk szemellenzővel nézve, hogy angyalok, hanem attól, hogy szabadjára engedtem őket. Dagonyáztam a negatív érzésekben, hagytam őket úrrá lenni magamon, mert csak így voltak elég közel ahhoz, hogy megértsem őket.

Jó, ha tudsz rosszul lenni
Fotó: Unsplash
Meg kell, hogy éld az érzelmeket, mert nincs olyan, hogy egy érzelem jó vagy rossz. Persze, van pozitív és negatív töltése, de egy negatív töltés is billenthet egy magasabb szintre, ha hagyod, hogy megtanítson arra, amire kell.

Jó, ha tudsz rosszul lenni. Jó, ha ugyanúgy meg tudod élni a bánatod, mint az örömöd, mert egyik pólus sem létezik a másik nélkül. Jó, ha azt tudod mondani, hogy nem vagy jól, mert félsz. Mert fáj. Mert bűntudatod van, vagy csak úgy, rosszul érzed magad, magad sem tudod miért. Vannak ilyen napok, ezt el kell fogadni.

A kerítés tényleg nincs kolbászból, és néha igenis össze kell kicsit omlani ahhoz, hogy messzebbre jussunk. Csak egyre kérlek: ne becsüld alá a rossz közérzetet azzal, hogy nem veszel tudomást róla és úgy teszel, mintha minden rendben lenne. Mert rosszul érezni magad is rendben van. Ragadd meg, éld meg, nézz a mélyére, szenvedd meg, amit meg kell. Utána jobb lesz.

Szeretettel,

Ildi

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük