fbpx
#metime

Félned kell ahhoz, hogy bátor lehess

Teljesen helyénvaló dolog a félelem. Az is, ha hibázok. Az is, ha nemhogy elsőre, de sokadszorra sem megy valami. Akkor is szerethető vagyok, ha nem vagyok tökéletes. Magamhoz kell mérnem magam – avagy a Bátor Tábor cimborája leszek.

Órákig tudnék mesélni arról az élmény- és érzelemdömpingről, ami bennem zajlik épp ezekben a pillanatokban is a Bátor Tábor képzése kapcsán. Augusztus végén kilenc napot fogok Hatvanban tölteni játszó cimboraként (a cimbora az önkéntes animátorok megnevezése), azon belül is a cirkuszprogramon fogom alakítani önmagam galaktikus szuperhős-hasonmását. Ehhez pedig eltöltöttem három napot a cimboraképzőben.

Félek, kár lenne tagadnom.

Egyrészt elképesztően lelkesít maga a tábor gondolata, illetve az előttem álló három hónap, ami alatt majd igyekszem felkészülni. Oda-vissza rohangálnak a fejemben az ötletek, a játéklehetőségek, hogy melyik nap minek fogok beöltözni, hogy a zsonglőrtányér pálcája valójában egy magnetic spacestick, és hogy vajon biztos elég-e az angolom a nemzetközi turnushoz.

Bátor Tábor
Fotó: https://bit.ly/2JFIvEx

Félek, hogy meg fogok-e tudni tanulni rendesen zsonglőrködni; hogy el tudom-e majd varázsolni a gyerekeket egy másik univerzumba; hogy helyt tudok-e majd úgy állni cimboraként, hogy maradandó élmények és sikerek jelezzék azt, hogy meglátogatták a Bátor Tábor cirkuszát.

Félek, hogy túlzottak az elvárásaim magammal szemben;

félek, hogy valójában semmi más dolgom nincs, mint őszintén szeretni őket és az összes lehetséges módon megjeleníteni azt a hálát és csodálatot, amit az iránt érzek, hogy ők vannak és jönnek, hogy velünk táborozzanak, és csak én bonyolítom túl a saját életem (volt már erre példa).

Félek, hogy nem készülök el. De egyáltalán fel lehet valamire teljesen készülni? Vagy csak elég bátornak kell lennem ahhoz, hogy elfogadjam, a magam tökéletlenségével is minden rendben lesz?

Egyszerre érzem azt, hogy simán menni fog, és életem egyik legnagyobb élményével térek majd haza, illetve azt, hogy kevés vagyok. A két szélsőség között cikázva töltöttem a képzést, majd szembejött felem egy flipchart azzal, hogy: „Félned kell ahhoz, hogy bátor lehess.”

Ennél egyértelműbb jelzést talán nem is kaphattam volna. Félek, tehát jó úton vagyok. Ha félek, és tudom, miért félek, akkor azt is tudom, hogy mit kell legyőznöm. Sőt, azt is tudom, hogyan győzhetem le. Akkor valójában semmi más dolgom nincs, mint bátornak lenni és győzni.

Nem tudom, fogok-e valaha teljes mértékben készen állni arra, hogy cimbora legyek. De azt már tudom, hogy elég bátor vagyok ahhoz, hogy belevágjak.

Szeretettel, 

Ildi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük