fbpx
Kapcsolatok

A szerelmem változik?

Emlékszem, hogyan voltam szerelmes kamaszkoromban: szégyenlősen, de lángolóan, tüzesen izzó méhrajjal a gyomrom helyén, majd arra is, hogy az idők során milyen érzetek kísérték a „szeretlek” sokszor bátortalan elrebegését.

Ha megkérdezik tőlem, hogy voltam-e már igazán szerelmes, mindig elbizonytalanodom. És többnyire azt válaszolom, hogy a „mostani eszemmel, azt hiszem, nem.” Akkor mi történt korábban? Emlékszem a pillangókra, emlékszem a tűzre, emlékszem arra az érzésre, amikor az életem adtam volna a másikért. Az mi volt? Akkori önmagam szemszögéből nézve szerelem, de most mégis másnak látom a szerelmet… Talán velem együtt változik az is, ahogy szerelmes vagyok?

Hiszek abban, hogy a szerelem az én életembe is megérkezik.

De elgondolkodtam azon, hogy vajon fel fogom-e ismerni? Mármint… tudni fogom az érzésről, hogy ez szerelem? Hihetetlenül sokat változtam azóta, hogy utoljára szerelmes voltam. Ha a szerelmem is velem változott, akkor nem tudom, mire számítsak.

Mi van, ha arra várok, hogy pont olyan kamaszos izzás és mindennemű óvatosságtól mentes féktelenség érkezzen, mint 18 évesen tapasztaltam, de hiába? Akkoriban másképp álltam a világhoz, önmagamhoz, és bár tudom, hogy gyönyörű volt az a tűz, de vajon most is képes vagyok rá?

szerelmem
Fotó: Unsplash

Vajon életképes-e még az a hév, amit akkoriban tapasztaltam? Önfeláldozó voltam, önbizalomhiányos és meggondolatlan, cserébe akkora lendületet adott a szenvedélyem, amellyel hegyeket is mozgathattam. Majd belepusztultam, annyira égetett a láz, a folyamatos bizonytalanság, a féltékenység, a “veled meg a néküled”. A vége mindig ugyanaz lett: fájdalom.

Akarok még egyáltalán így szeretni?

Ha nem így, akkor hogyan tudok szeretni? Mit jelent jelen valóságomban a szerelem?

Már nem tudok fejjel a falnak rontani. Már sokkal nehezebben mondom azt, hogy igen, ez egy kapcsolat. Belegondolva, most még lehet, a „randizunk” szintjét sem üti meg az, amire korábban azt mondtam, hogy „együtt vagyunk”. Túl sokat sérültem már ahhoz, hogy ne legyek óvatos. Túl sok mindent tapasztaltam már ahhoz, hogy ne táncoljam körbe azelőtt a tüzet, hogy beleugrok. Túl sokszor okozott már fájdalmat az, hogy nem volt elég információm, nem tettem mérlegre azt, hogy mennyit érek magamnak és másiknak. Túl sokat engedtem az elveimből, túlságosan behódoltam, túlságosan akartam, hogy történjen már valami, hogy ne legyek egyedül.

Ez a sok túlzás talán odáig juttatott, hogy más lett a szerelmem is. Hogy már nem elég a pár kedves szóval kísért elbűvölő mosoly. Már tudni akarom, ki a másik. Milyen sebeket hordoz, milyen terhek nyomják a vállát, honnan jött és hová szeretne tartani. Már másképp érzékelem azt, ha vonzódom valakihez. Mélyebben.

Ritkábban tör elő bennem az a kíváncsiság, hogy meg szeretném ismerni a másikat. Magasabb lett az ingerküszöböm. Már ember a talpán az, akiből én többet akarok tapasztalni. Sokkal könnyebben felismerem azt, ha valakit az egója hajt, vagy a hiányai, sebei, amelyekre mástól vár megoldást. Nem keresek a másik számára mentségeket és nem akarok már senkit megmenteni. Csak magamért és a saját érzelmeimért vagyok felelős, és ez úgy tűnik, hatással van a szerelmemre is.

Már másképp szeretek. Óvatosabban, de nem lendület nélkül. Lágyan, de nem szenvtelenül. Mintha korábban csak egy kis petárdát dobtak volna a tűzbe, amitől rövid időre minden nagyon hangos és izgalmas és színes lett, most pedig kitartóan pakolnák az öles hasábokat, melyeknek köszönhetően mindennek mélysége lett, az árnyékok hosszabbak és állandóak, mert a lángok nem csaponganak már, hanem biztonsággal nyújtják a fényt és a meleget.

Ilyennek képzelem, de nem tudom mi a valóság.

Nem tudom, mit fogok érezni, mit kellene majd éreznem. Nem tudom, hogy ki fogom-e merni mondani, el fogom-e majd tudni ismerni, azért mert más. Mert nem úgy érzek, mint korábban. De tudom, hogy életem minden része megváltozott, így lehet az is, ahogy szerelmes vagyok. De attól az még szerelem lesz. Az én szerelmem.

Szeretettel,

Ildi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük