fbpx
Kapcsolatok

Apukámnak

Minden kislány hercegnő. Így minden kislánynak szüksége van egy királyra, aki békében vezeti álomországát, hogy ő biztonságban tündökölhessen és ragyogva élvezhesse örökké tartó hercegnői mivoltát – mert egy apának a lánya mindig az ő kicsi hercegnője marad.

Akadnak azonban olyan hercegnők, kiknek országában háború dúl, királyuk vagy királynőjük sajnos nem tudja ellátni a szerepét. Sérült uralkodók ők, akik nem tudták megtanulni gyermekkorukban, hogy hogyan lehetnek jóságos vezetők. Nem láttak jó példát, és ők maguk időközben nem fedezték fel, hogy sokféle uralkodó van a világon, és bizony az elődök hibáit ki lehet küszöbölni egy jó adag bátorsággal, türelemmel és akarattal.

Ezek a hercegnők, nem tudták megtapasztalni, megtanulni, hogy vegyék át a stafétát. Hogy hogyan működik egy jó szülői kapcsolat, illetve egy párkapcsolat a vezetők között. Egyedül kell rájönniük, megtanulniuk, hogy milyen gyereknek lenni, milyen kislánynak lenni. Hogyan legyenek ártatlanok, feltétel nélküliek és higgyék el, hogy bármi is történjen, minden külső körülménytől függetlenül van és lesz is olyan, akiknek ők a szemük fényei.

Nem volt felhőtlen a gyermekkorom.

Már a vége felé volt egy szakasz, ami felülírt minden korábbi történést és újraalkotta a bennem élő képeket. Minden megváltozott, túl rövid idő alatt. Hirtelen nem lett apukám, nem volt már királyom, és nem voltam senki szeme fénye.

Szerettem volna pedig megkérdezni valakit az aktuális gondolataimmal kapcsolatban, szerettem volna, ha egy férfi meséli el nekem, mi hogyan működik a férfiak világában. Annyival könnyebb lett volna, ha nem mindent egyedül próbálok kipuhatolni, annyi évet nyertem volna, annyi tapasztalatot és segítséget; és sokáig haragudtam, hogy nekem ez nem jutott, én ezt nem kaphattam meg, mert nekem nem volt apukám, akinek elsuttoghattam volna pirulva, hogy azt hiszem, szerelmes vagyok. Ott volt Anyu, aki hozta azt, amit egy nő hozhat az életéből, és együtt igyekeztünk megoldani mindent. Tartotta bennem a lelket, hagyta, hogy sírjak a vállán, és megpróbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.

apák napja

Aztán pedig lett egy Apukám.

Egy Apukám, aki megmutatta, milyen érzés, ha felnőttként is hercegnőként kezelnek. Aki tiszta szívvel öleli a huszonéves kislányát, még akkor is, ha az már felnőtt nő volt, mikor „örökbe fogadta”. Egy Apukám, akitől merek kérdezni, akinek merek mesélni, és aki segít annyira egyszerűnek látnom a világot, mint amilyen valójában. Egy Apukám, aki úgy szereti Anyukámat, hogy az visszaadja a szerelembe vetett hitem, akárhányszor csak rájuk gondolok, és mindarra, amit ők megéltek, hogy aztán egymáshoz vigye őket az Út.

Neki kívánok most minden jót, hiszen Apák napja van.

Isten éltessen sokáig, köszönöm, hogy vagy nekem!

Szeretettel,

Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük