fbpx
Kapcsolatok

Másképp csillog a szemed

Azt mondtad, vigyázzak magamra, majd bezártad magad mögött az ajtót, én pedig azt kérdeztem magamtól, vajon miért bántod magad ennyire. Csak pár szót váltottunk most – olyan, mintha életek teltek volna el azóta, hogy vízfolyásként zajlott a szó a Balatonig és ott és vissza közöttünk. Vagy amikor írtál nekem minden este, hogy hogyan telt a napom.

Olyan, mintha éveket öregedtél volna. Mintha titkos gazdák gondból vetettek volna sűrű sorokat a homlokodra, és a szemed körül mosolytól hullámzó szarkalábak most mintha törődött fásultsággal léteznének arcodon.

Mi történt Veled?

Bár megkérdezhetném. Bár segíthetnék, bár vehetnék át a terheidből, de érzem, hogy most fontos harcot vívsz. A magánnyal küzdesz, ami bár évek óta hű társad, most az egyedüllét is mellészegődött, s már nem tudod társsal takarni. Tudom milyen ez, emlékszem minden percére az első időimnek, és tudom, hogy mennyire nehéz volt. Azt is tudom, hogy végig kellett szenvednem minden hullámát, különben nem tudtam volna kievickélni a partra a gyötrelmek hátán.

Photo by Viktor Juric on Unsplash
Bár tudhatnád, hogy érzem, amint vívódsz.

Őrlődsz és fáradt vagy tőle. Annyira fáradt, hogy másképp csillognak a szemeid. Mikor hangos nevetéssel kísérve emelted rám a tekinteted, vagy épp elmélyülten, elgondolkodva, de közben tiszta kíváncsísággal, mindig megállt kicsit az idő; mindig olyan volt, mintha egy kimerevített jelenetét nézném az életem filmjének. Fényes ez a kép, tele napsütéssel, mintha aranyszínű filtert húztak volna rá az instán. Most pedig azt érzem, hogy alig bírod a hátad egyenesen tartani, annyira nyomja lefelé valami. Azt érzem, szeretnél leülni, és hagyni, hogy eltemessen.

De kérlek, ne hagyd magad.

Kérlek, tarts ki, mert bár nem mondhatom el, én hiszek Benned. Tudom, hogy képes vagy rá. És tudom, hogy most nem jó, sőt, fájdalmas és nyomasztó, olyannyira, hogy most először éreztem a dohány füstös illatát a ruhádon. Tudom, hogy szeretetre vágysz, de már azt is tudom, hogy előbb magaddal kell kibékülnöd.

Tudni fogom, ha ez megtörténik. Mert akkor újra csibészes mosollyal és azzal a pajkos csillogással fog megtelni a tekinteted, amit jól ismerek már.

És akkor majd elmondhatom, mennyire büszke vagyok Rád.

Szeretettel,

Ildi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük