fbpx
#hyggemoments

Mi a zene?

Orkán, érzelemvihar, háború. Vágy, szenvedély, szomorúság, bánat és gyötrelem. Világhódító tervek, önbizalomtuning, zokogás. Mélység, felismerés, üzenet. Ez mind, meg még ennél is több.

Mindenkinek van egy érzékszerve, amelyhez sokkal erősebben ragaszkodik a többinél. Kinek a látása, kinek az érintése, de nekem a hallásom az, ami nélkül nem tudom elképzelni, hogy jelen valómban létezni tudok. A zenéhez fűződő viszonyom több mint sokoldalú.

Még emlékszem arra, amikor 4-5 évesen Apuval utaztam a világossárga Skodánkkal és nyár volt. Tomboltak a kazettás autórádióból a ’90-es évek derekának nagy nyári slágerei, amelyeket a mai napig, ha meghallok, a nyár, a gondtalanság és valami féktelen öröm szimbolikája kísér.

De arra is emlékszem, mikor már otthon, a kazettás magnó segítségével a Pokolgép kereste, hogy hol van a szó, meg arra is, mikor a Modern Talking a Louie-nak üzent. És ugyanez előtt a kazettás magnó előtt ültem vasárnap délután, rajtra készen, hogy amikor a slágerlistán felharsan Shakira meg a Whenever, akkor nyomhassam a „record” gombot és bármikor visszahallgathassam később.

Mindig zenét hallgatok – akkor is, amikor nem.

Ildirádiónak hívom azt, amikor a tudatalattim dudorászik. Véletlenek nincsenek – elég koncentrálnom a fejemben szóló dalra, és tudom, hogy olyan érzelmeket fog felidézni, amelyekkel dolgom van. Elég a szövegére figyelnem, és tudom, mi zajlik bennem a háttérben,  a mindennapok hangzavara mögött.

mi a zene
Photo by Mohammad Metri on Unsplash
A zene az életem egyik nagy ajándéka.

Szerintem táncolni is azért kezdtem el, mert a zenéhez és a ritmushoz van köze. De számomra a masszázs is tánc, melyhez a saját belső ritmusom adja az ütemet. Zene a forgalom zaja, zene a mosógép ritmusa, de még a billentyűzetem kopogása is.

Minden alkalomnak, minden helyzetnek és hangulatnak megvan a zenéje. Minden igazán emlékezetes pillanathoz van egy dalom. És minden igazán emlékezetes dalhoz van egy pillanatom, egy életérzésem.

A zenének is köszönhetem, hogy tudom, bármi megtörténhet. Csak elég egy kis zene hozzá, és lehetek féktelen rocksztár, keringő hattyúkirálynő, vörös rúzsban hódító femme fatale, végtelen szabadságában pörgő, mezítlábas cigánylány, vagy batikolt pólós hippi. Mind én vagyok, és mindegyik énemet más dal meséli el.

Mi ez, ha nem a valóság csodája? Egy olyan megmagyarázhatatlan jelenség, amelyért minden áldott nap hálát adhatok?

Nem tudom, hogy definíció szerint mi a zene. De azt tudom, hogy nekem a korlát, amely biztonságot nyújt az életem útján, bármerre is kanyarog, lejt, vagy indít erős hegymenetet. Belé kapaszkodhatok, benne megpihenhetek, feltölt, szárnyakat ad, sőt, ha figyelem közös hullámainkat, akkor még válaszol is.

Ezért hoztam most hat kedvencet, hat különböző témájú lejátszási listáról – egy kis szín a zene világnapjára. Ha pedig megosztod velem kommentben a Te egyik kedvenced, azért külön hálás leszek!

Szeretettel,

Ildi

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük