fbpx
Egészség

Az önkéntességről

„Nahát, hogy Neked ennyi szabadidőd van? Adhatnál nekem is.” „Ingyen dolgozol? De jól megy valakinek.” Te is hallottad már ezeket a mondatokat? Mert ha igen, akkor biztos önkéntes vagy.

Önként adsz az idődből, az energiádból, a lehetőségeidből, önmagadból valamiért, amiben hiszel. Teszel valamit, egy nagyobb jó érdekében, hogy változást indíts a világban. Mert hiszel abban, hogy sok kicsi sokra megy és mutathatsz pozitív példát valakinek. Akárkinek. Bárkinek, aki figyel és nyitott.

Hogy mennyi szabadidőm van, hogy erre is jut? Nem tudom. Egyébként nincs, mert mindig rohanok és lassan logisztikai diplomát érdemelnék azért, ahogy a napom 24 óráját menedzselem. De erre van, mert akarom, hogy legyen. Mert tudom, hogy milyen jó érzés kapni egy jó szót, egy kis kedvességet, odafigyelést, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Akkor én miért ne adnék másnak belőle?

Hiszem, hogy körbejár a jó. Önző lennék? Lehet.

De tudom, hogy az a pozitív hozzáállás, életigenlés és öröm, amit beleöntök számolatlanul az önkéntes munkámba, az visszajön az életembe. Mert kapok egy olyan kiapadhatatlan élményforrást, emlékgyűjteményt, amibe bármikor tudok kapaszkodni, ha azt érzem, nincs erőm továbblépni.

Az önkéntességgel tulajdonképpen magamba fektetek azzal, hogy a munkámat ajánlom fel valaki másnak. És soha, érted, soha nem szabad rosszul érezned magad amiatt, hogy befektetsz saját magadba. A lelki és érzelmi jólléted, a mentális fejlődésed a garancia arra, hogy egészséges életed legyen, és egészséges világképet, mentalitást és példát tudj mutatni az utánad következőknek, egy olyan világban, ahol ezzel a nézőponttal Te vagy az elenyésző kisebbség.

önkéntesség
Photo by Dan Meyers on Unsplash

Mert hiszem, hogy nem a pénztárcámmal vagy bankszámlámmal, a hozzám tartozó tárgyakkal, a rajtam lévő ruhákkal, vagy a névjegyemen szereplő címmel vagyok egyenlő. Hanem sokkal inkább azzal, amit csinálok, ahogyan csinálom és ahogyan viselkedem a többi emberrel.

Jól megy, hogy ingyen dolgozom? Lehet. Mindenkinek más a jó. Nekem az, hogy van egy szívem, és érezhetem, ahogy sokszor a társadalmi normákon, elvárásokon és szokásokon felülkerekedve elindul valami felé. Én meg követem.

Mesélhetnék az önkéntességről olyasmit, ami jól áll a magazinoknak, meg olyasmit, amit a celebek és a szépségkirálynők nyilatkoznak, hogy hisznek a világbékében, és szeretnének tenni valamit nehezebb sorsú társaimért.

De mi jogon mondjam én azt, hogy nehezebb sorsú? Vagy bármiben hátránnyal rendelkezik? Az ő nézőpontjából én is más vagyok valamiben. Ember vagyok, és az is ember, akivel játszom a munkám során. Legyen felnőtt, vagy gyerek, beteg vagy egészséges, ő is ember. És a dolgom az, hogy ő is ezt érezze. Hogy együtt oldódjunk fel a játékban, a nevetésben, a siker örömében, hogy együtt legyünk emberek. Együtt legyünk jó emberek, és egymásban erősítsük a hitet, sőt, a tudását annak, hogy mennyi jó dolog is van ezen a világon.

Szeretettel,

Ildi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük