fbpx
Kapcsolatok

Mérgezés után, gyomormosottan

Az egészséges kapcsolatok unalmasnak tűnhetnek azoknak az embereknek, akik korábban mérgező kapcsolatokban éltek, tele drámával. Nem tudják, mit kezdjenek a szeretettel és a nyugodt, kedves, drámamentes hozzáállással, és hogy nem kell folyamatosan fájdalmas áldozatokat hozniuk.

Azt érzik, hogy nem érdemlik meg azt a bánásmódot, azt a törődést, amit kapnak. Mert úgy érzik, nem tesznek érte semmit. Csak léteznek, vannak, önmagukat adják és szeretnek, ahogy csak szeretni tudnak. Viszont a korábbi nárcisztikus meg mindenféle egészségtelen gyötrelmekhez képest, ahol folyamatosan vizsgáztatva voltak, ahol minden egyes pillanatban bizonyítani kellett az odaadásukat, a szerelmüket, ahol egyedül cipelték a hátukon nem csupán a saját nehézségeiket és kisiklott magatartásmintáikat, de még a másikét is, most nem kell folyton magyarázkodni. Nem kell minden pillanattal elszámolni, amit nem töltenek együtt a kedvessel, mert mind a ketten tudják, hogy a hűségben, az őszinteségben és a bizalomban nincsenek kérdőjelek. Nincsenek sanda oldalpillantások a másik telefonjára, hogy vajon kivel beszélget, kivel találkozgat, kivel lép félre, miközben rövid pórázon tartva, féltékenységi jelenetekkel tarkítja a másik életét.

Photo by Alex Iby on Unsplash
Nincsenek bizonytalanságok.

Nem kérdés, hogy ez most párkapcsolat, vagy sem, nem kérdés tárgya, hogy mit érez a másik, hogy valóban akarja-e, komolyan gondolja-e, mert nincs játszma. Nincs stratégia, és nincs „na, ha majd ő ezt teszi, akkor majd én azt”. Nincs felelősséghárítás, másikra mutogatás. Egyenes, őszinte mondatok vannak, és ha kérdőjel merül fel, akkor az ki van mondva, nem fúródik tüskeként a bőrbe, várva, hogy a seb begyulladjon és majd valamikor kifakadjon minden, ami összegyűlt benne.

Nincs áldozat.

Kompromisszum van, megbeszélés és egyeztetés. És nem unalmas, csak furcsa. Nagyon új. Új, hogy csönd van, és ha kérdezek, akkor válaszolnak. Ha kérdeznek, az érdeklődés, kíváncsiság és nem támadás. Új, hogy támogatás van, a féltés nem elzárás a világtól és kisajátítás, hanem gondoskodó szeretet.

Az ölelő karok nem fojtogatnak, hanem simogatnak.

A kedves ajkak szépeket suttognak, és nem feltételeket szabnak. Csoda a másik, a lelke egy egész univerzum, tele színekkel, illatokkal, történetekkel és felfedezésre váró ismeretlennel. És van benne egy szinte még üres rész, amin a nevem áll, és arra vár, hogy megtöltsem élményekkel, szeretettel, és mindennel, ami én vagyok.

Szeretettel,

Ildi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük